Leila és Én

Hi!

A hőség rábírt arra, hogy ismét írjak a blogomba. Tegnap bontottuk meg az utolsó palack ásványvizet, és bár anya kipótolta még néggyel, folyton félek, hogy elfogyik O.O Utolsó bejegyzésem óta ezek történtek:

- kirándulás Adyfalván és Krasznamihályfalván

- elfogyott a tartályból a víz (és nem faluban lakunk!)

- beleszerettem Bálintba, vagyis izé, Majába*-*

- voltam a barátnőmmel a strandon

- anya növényes blogot akar csinálni

- levitás bulit szervezünk

- vámpírsarkot+halloweent szervezünk a BK-n*-*

- megbarátkoztam Bill Kaynnal (azt nem mondtam, hogy kölcsönös:P)

- felvettem Tenshi blogját is azon blogok listájára, amiket olvasni szoktam

- rájöttem, hogy eddig 2 ember mondta a BK-n, hogy szeret, és még 2 van, akik úgy érzem, szeretnek, csak még nem mondták (Dominik bácsi és NM néni*-*)

- életem 2. koncertjére megyek holnap*o*

No, igen sok minden. Lehet van más is, csak nem jut eszembe. Mindezt le akartam írni, de mindig halogattam, és lehet, hogy az olvasók sem mind kíváncsiak mindenre. Egyáltalán vannak olyanok, akik olvassák a blogot?xD Kérem, ha vannak, kommenteljenek nekem, hogy melyik eseményt meséljem el a következő posztban. Hisz ez a blog arra jó, hogy minden bajomat megoszthassam a világgal, és olyasmit nem akarok velük megosztani, ami úgysem érdekelné őket. Szóval:

Kommentelésre fel!

Általában, mikor mész egy jó táborban, az utolsó napon már azt tervezgeted, hogy te bizony jössz jövőre is, pedig az még milyen messze van! Velem is megesett, és eldöntöttem, hogy 2012 nyarán fogok BK táborba menni.

Anya lelkesen biztat, de van egy olyan sejtésem, hogy csak azért, mert ha megkérem apát hogy furikázzon, akkor tökideg lesz, és ezt élvezné :P. Ezen kívül Szokondot sem hagyhatom ki következő nyáron sem, főleg, hogy utolsó alkalom. De nem fogom én abbahagyni, hanem utána megyek csoportvezetőnek. Annak annyi előnye van! Nézzük csak:

*késői lefekvés

*késő esti nassolások

*népszerűségxD

*mindenki szeret téged

*mindenkinek tetszel (ez nem vicc!:P)

*kiordíthatod magad bárkin, aki a közeledbe téved

*mindenki téged akar a csapatába:D

*szívesen megölnek téged (nyakrapuszi-gyilkos;) egyébként engem még sohasem öltek meg, csak mikor én voltam a gyilkosxD)

*mindig neked jut a legtöbb ölelés*-*

*szívesen fényképezkednek veled

Egyelőre ennyi jutott eszembe. De már ez is elég meggyőző, úgyhogy CSOPORTVEZETŐ AKAROK LENNI!! Na, remélem meghallotta az univerzum, és teljesíti a kívánságom:P

Még írok, ha eszembe jut valami. Sziasztok!

(hopp, a cłm lemaradt:P)

Sziasztok!

Nosza, jöttem nektek élménybeszámolót írni Szokondról. Vagyis úgy terveztem. De a napokban (=tegnap) annyira lesújtó élményben volt részem, hogy akárhogy próbálkozom is, nem tudok mesélni a csodálatos, vidám táboros pillanatokról. Az egész dolog lényege az, hogy összevesztem anyával, ami bizony-bizony nem jó dolog. Elég komolynak tűnik, mert tegnap óta nagyon rideg velem T.T. És azt terveztem, hogy most majd minden sérelmemet elmesélem eme posztban, de közben rájöttem, nincs értelme. Arról álmodoztam, hogy anya majd elolvassa, elbőgi magát, és megbocsájt nekem, de hiába, tudom, hogy ez nem következhet be, még ha tudna is blogom létezéséről. Talán, ha kibékülünk, 1-2 poszttal ezután elmesélem, milyen volt Szokondon. Annyit viszont ilyen állapotban is elmondhatok: csodálatos volt.

Hogy mégse legyen annyira nyavalygós ez az irományom, pár idézetet kaptok:

"Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam valakivel, akinek nincs lába."

"Mondd el és elfelejtem, mutasd meg és megjegyzem, engedd, hogy csináljam, és megértem."

"Hajlandó vagy-e boldog lenni a körülményeid dacára itt és most, vagy még vársz egy kicsit?"

"A hazug embernek nincs igazi képzelőereje; legtöbbször cél nélkül hazudik; nem tudja, hogy a legegyszerűbb valóság sokkal érdekesebb, mint minden, amit ő összehazudhat."

Megyek táborba. 12-kor indul a vonat, úgyhogy lassan át kéne öltöznöm pizsamából valami jó kényelmesbe, de a pizsama valahogy a LEGkényelmesebb... Nincs ma sok ihletem, csak elköszönni akartam tőletek.

Ja, most veszem észre, Bereczki-hiányban szenved a blogom. Rettenetes! Na, gyorsan, uccu neki, illesszünk be valamit. És hogy Mizikém, aki ezt eszembe juttatta tágra nyithassa a szemecskéit, angol mjúzikot kaptok ;P. Ugye, ugye, milyen meglepetéseket tartogatok! *szemet forgat*

Ebben tánci is van*-* No, nem a csajok láblóbálására gondolokxd...

Na csak hosszú lesz ez a poszt... No, de azt akarom mondani, hogy a címről eszembe jutott, hogy a táborban van egy olyan játék, hogy nyakrapuszi-gyilkos. Imádom, imádom, a múltkor én voltam a gyilkos, és engem is meggyilkoltak :P

Ma megtanultam biciklizni. Ez eléggé nagy csoda, tekintve a legutóbbi próbálkozásunkat apával, aminek alig vártam, hogy vége legyen, és már-már bőgtem, most egyszerűen felpattantam a kerékpárra, és pár perc múlva egyedül kanyarogtam hol 90 fokosat, hol 180-asat, hol 360-asat*-*.

Ezenkívül itt egy szomorú párbeszéd, aminek már annyiszor voltam résztvevője:

"A: Szeretsz?

B: Nem szeretlek.

A: Szeressél már!

B: Nem. Sírjál.

A: Miért akarod, hogy sírjak?

B: Sírjál!!

A: Nem nem sírok. Én sem szeretlek. "

Ez bizony majdnem minden héten lezajlik köztem (A) és a testvérem, Zsófia (B) közt. Bár ma szerencsére nem mondta, de akárhányszor is mondja, akárhányszor is  csak viccel, rosszul esik T.T

Ma elég nagy unalom volt. Az utcán eszembe jutott egy csomó szuper dolog, amiről blogolhatnék, de természetesen mire géphez ültem, elfelejtettem.

Örvendeztem egy sort, hogy milyen érdekes, hogy az iskolai fogalmazásoknak sehogy sem találok címet, a posztokhoz meg olyan könnyen megy, erre most már nem volt semmi ötletem, hogy mit írjak abba a kis fehér csíkba. Na igen.

Ja, és megcsíptek a macskám bolhái (kettő is átugrott hozzám/rám), de nem igazán érdekelt senkit, így hát elvakartam őket. Probléma megoldva.

Fáradt vagyok.

Atty tartott egy újabb előadást MSN-en nekem a magyarokról, a románokról, és a romákról, aminek csupán annyi következménye lett, hogy rákaptam erre a videóra (ami sehogy sem illik ide):

Ja, és megyek Szokondra, yeah!

Ma, mikor hazajöttem a Szatmárról (a fogorvosnál voltak, ahol mintát vettek a fogaimról a II. fogszabályzómhoz, és közben felsértették az ínyemet, így a mintát egy szép piros folt díszítette), láttam egy rabszállítót a jelzőlámpánál. Tulajdonképpen olyan volt, mint az a busz, amivel jöttem, csak ablakok helyett, a plafon tövében apró rések voltak, azok is berácsozva. Ránézni is félelmetes volt...

Közben megjött a forrócsokim, yeah!*-*

Sziasztok!

Megint tök vidám vagyok, mert kiderült, hogy az imádott táboromba -amiben most is július 25-29 között voltam- megint mennek, bár nem a mi plébániánkról, de a mi városunkból. És megyek még egyszer, sőt lehet még kétszer! Ráadásul barátnőm is szeretne jönni, úgyhogy holnap szaladunk foglalni helyeket. Állítólag ők kellett volna hívjanak... No, mindegy.

Közben a Bagolykőn Bill hazajött, írt hsz-t, és ma nagy ügyesen rászántam magam, és válaszoltam neki. Nehezen megy nekem az egy oldalas szerepejáték, RT-zni már meg sem próbálok: / Pedig szeretek fogalmazni, talán tudok is, de egyszerűen időigényes nálam a dolog.

Megint lenne kedvem zenét tenni be nektek, de asszem az agyatokra fogok menni, ha mindegyik posztban videó lenne. Szóval, majd máskor.

Na, akkor húzok tévézni. Szép álmokat!*integet*

Üdvözöllek a blogomon!

Tessék, ez az idő is eljött, hogy én blogot csináljak magamnak, amibe fogok mesélni magamról. Hihetetlen. Lehetetlen.

Nem, nem, nem ez lesz. Ha jókedvű vagyok, általában mindig képes vagyok hosszú perceken át untatni társaimat az élménybeszámolóimmal, nem lenne szabad ezt tennem még az interneten is. Már csak az kéne.

Azért kellett tulajdonképpen nekem egy blog, hogy be tudjam jelölni a ilyen kis oldaldobozba a haverjaim blogjait (ahamm. röhej), de erre még nem jöttem rá, hogy kell, vagy egyáltalán lehet-e a freeblogon. No, de sebaj, nem hajt a tatár.

Egyébként ha ebből még nem jöttél volna rá, ez az első blogom, bár nem az első honlap. Mindenképpen el kell a segítség, úgyhogy várom a segítőkész drágaságaim kommentjeit.

Ja, igen, és hogy azért legyen valami ebben az első posztban, nesztek nektek zene (a táborban énekeltem én is, Gábriel meg gitározott*.*):